Rég óta

Érdekel, mint minden ami technika. Lassan emelkedik. Húsz hónappal azután, hogy nagy ijedtség és halálos áldozatokkal járó bénázás után elsüllyedt, most végre kiemelik. Kiemelik, mert nem csúszott le a tenger alatti szirtről, oly sok hasonlóan járt társához hasonlóan. Ott éktelenkedett és kezdeni kellett vele valamit. A helyszíni bontás ez esetben megoldhatatlan probléma volt. 

Óriási technika látható az élőképen. Sok-sok ember, jó egy éves előkészítő munkája érik most be ezzel az emelkedéssel. A siker égbe röpít, a bukás a fenékre. 

Hogy mi lesz a sorsa? Nem valószínű, hogy hajó lesz belőle. Inkább ócskavas. Egy hónap is sok a vízben a nem arra kitalált belső térnek, nem hogy húsz.


A ma esti itthoni munkához mást képzeltem aláfestésnek. 

Már nem is nézem, csak néha kattintok rá.

A délutáni-esti beszélgetések elmaradtak. Csak a háttérből szűrődnek be néha-néha szófoszlányok. Mégis konstans zaj szól az internet távoli bugyraiból.  

Zene füleimnek. 

A tenger morajlása az. Pedig nincsenek nagy hullámok.

Rég óta tudom, hogy unalmas lenne nekem a földben lassan elporladni. A gyors tűz a nekem való, mert azt felválthatja a víz örök morajlása.
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20130916220253.png