Sikertelen randi

Csendben gurul lefelé a kocsi. Csak a kerekek súrlódása és a rozoga kaszni zaja, ami beszűrődik a gondolataimba. Lassan defrosztálódom a kocsiban. És ugyanilyen lassan oldódik fel a bosszúságom is.
 
Kellene egy kereső is a drágámra. Így nehéz célozni. Meg kellene egy-két okulár is, mert ez a mostani roppant kevés. Pontosabban állati kevés fényt enged át. Csak botorkálok a sötétben..., de segít a növekvő hold fénye, míg a súlyos teherrel caplatok fölfelé a dombon. Fenébe! Egy normális talp is kellene. De akkor háromszor nehezebb lesz! 

Felértem. Nem vagyunk egyedül. Egy kisebb csoport már ott küzd az elemekkel, hasonló okból, mint én. Felállítom a drágámat és közel bújok hozzá. Hiába az egykori bunker és lőállás mellettem, onnan nem látni semmit, és mivel nyitott nem sokat véd a hideg és a szél ellen. 

Alternatív célpontot keresek a beállításhoz. A város kitűnő lenne, ha nem vakítana. De én most más valamiért jöttem és hátat fordítok az otthonomnak. Eszetlenül fúj a szél. Ezt nem fogom bírni sokáig, és amiért jöttem, belőle sem lesz semmi. Egyáltalán itt van? 
Hol van? Hiába fürkészem a horizontot sehol semmi. Segítségért fordulok a mellettem kíváncsiskodó csoport fejéhez. Megmutatja. hogy ott van a nyugati oszlop második "emelete" mellett balra. És valóban. Halványan, a szmog és a pára mögött ott sejlik egy kis ködösség. És valóban szabad szemes! A figura csodálkozik, hogy most már látom szabad szemmel. :) Megpróbálom befogni a drágámmal, de remeg a kép a széltől. (kereső nélkül állati nehéz) Ebből fénykép nem lesz.  Hiába próbálkozom, de semmi haszna. Felsejlik a képe egy pillanatra, amikor alább hagy a szél. Gyengéden noszogatom odébb a drágámat. Követni kell a célpontot. Negyed óráig bírom, és csalódottan fordítom el a távcsövet. Irány a Jupiter. A remegő kép ellenére gyönyörűen látszanak a Galilei holdak. Mint a négy. Hold? A déli sarki régió szépen mutatja magát. Katt két fénykép, de ugye okuláron keresztül borzalmas lesz. Erre is kellene egy átalakító. 
Összepakolok és remegő kocsonyaként cipekedek lefelé a kocsihoz. Kétszer kell letennem a drágát, mert úgy átfagyott a kezem a kesztyű ellenére, hogy fáj az a kevés súlya is. Kellene pisilnem is, de majd otthon. Most nincs kedvem még a gatyaszíjjal bajlódni.


Míg a fénykéve pásztázza előttem az erdőt és az utat,  bosszankodom. '97-ben még nem volt távcsövem, hogy a Hale-Bopp-ot "közelebbről" megnézzem. Amikor meg itt van minden hozzá, akkor vagy csak a délebbi szélességekről észlelhető (Lovejoy 2011-ben), vagy kiszúr velem (velünk) a késői téli időjárás.  

Az út mellett feltűnnek az első fények. Fenyőgyöngye. Váltó ötösbe, kuplung felenged, felbúg a motor. Lassan a motor melege is szétárad az utastérben.

Nem baj! Lesz idén még egy nagy reménység az Oort felhőből. 

p.s.: Bár várt a budapesti éjszakai élet, én mégis az otthoni meleg takaró mellett döntöttem. Ilyen ez a hobbi. :)
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20130324235021.png