Válasz a(z) 11-es üzenetre: baba: csodás gondolatok, és költői képek, nagyon tetszik
Válasz a(z) 10-es üzenetre: Néha vannak napok amikor irogatok meg szaggatom mert nem tetszik :-D Most ezek vannak csak !! Puszim :-)
Igen! a csillagot akarom! Azt a fénylő csillagot, Mely esténként csak nekem ragyog Mely fényével átölel, csókjával ajkamon megpihen /baba: nagyos szépeket írtál :)/ köszönöm
Akarod-e, hogy tied legyenek a csillagok? Ha felnézel, gondolj arra, az egyik én vagyok! Vigyázz az álmaidra, hisz előlük úgy sem futhatok, Térj vissza hozzájuk, odafönt úgy is találkozunk mi, ANGYALOK! Na több nincs ennyi a mai napra :-) Puszim
Szeretnénk a jót, a szépet, de csak a gond, és a baj, mi jut. Hánykolódunk az élet vizében, míg végre kiköthet kishajónk. Bízunk, hogy szép lesz életünk, tenni érte még maradt erőnk. A tavaszi zsongással újra ébredünk, mint a természet és az anyaföld. Némán állva, hallgatag, engedd magadhoz, a jót. Ne térj ki sorsod útjából, egyszer úgyis megleled, a szépet, és a jót.
Mi, emberek olyan kíváncsiak vagyunk, Mindig valami "idegen" után kutatunk. Megpróbáljuk a világot kiismerni, De önmagunk titkait nem tudjuk feltárni. Nem tudjuk: kik vagyunk és honnan indultunk? Azt sem: miért élünk, hová tartunk, mért halunk? Nem ismerjük azt, ami bennünk lakozik, Így vakok maradunk a végső pillanatig.
Hajnalban ha a rét felett fehér ködfoszlány lebeg nyújtóznak a fűszálak, és sírnak fényes könnyeket. Harmatos az ébredés, már útra kél egy kis bogár, mire kinyílik az égbolt a fű között már messze jár. Kibontja szirmát az apró virág és álmosan az égre néz, száráról a harmatcseppek fénylőn gurulnak szerteszét. Nyílik az ég, a nyári reggel szárnyakat bont a réten, s a magasban lusta bárányfelhők úsznak az ég vizében.
Sötét folyosón halad lelkem, keresi a békét adó fényt, de csak hunyorgom, nem lelem a szerelmet burkoló reményt! Hiába tapogatja a falat, csak fájó dolgot talál, emléket. Egy kiszáradt, kihalt tavat, s egy füstölgő szenes fényképet! Összerezzen űzött lelkem. Összecsuklik gyenge lábam. Én ilyet nem kerestem, de mégis ezt találtam!
Ha tekintetünk este feltéved az égre, Arra az ismeretlen művész alkotta képre, Nézzétek meg akkor ismét jól e mozgóképet, Közben élvezzétek a nyugalmat és a szépet! Láthattok ott fenn, egy nagyon öreg új világot, Festményt, mit a Hold szúként egy helyen már kirágott, Porként söpörve szét asztalán a csillagokat, Bearanyozva vele minden éjszakátokat. Vajon ez a nagy óriás miért időtálló? Miért nem szövi be testét soha pókháló? Miért vagyon odafenn nyugalom, béke és rend, Miért érti meg egymást a sötétség s a csend? A válasz ott az égen ott hever a szemünk előtt, Ott volt az mindig, akár tegnap vagy tegnapelőtt, Mert odafenn, a kiscsillag jól megfér a naggyal, A Hold, öldöklés helyett, fogócskázik a Nappal, A halovány fény soha nem irigy a tündöklőre, Tudja azt jól, ő is fényes lesz majd esztendőre. Vigyáznak, a másik tüzére ugyanúgy lobogjon, Az nem lehet, hogy a csillag fényt, társától lopjon. Csupán ennyi a titka a néma égboltnak. Ilyen freskót a Földre nem rajzolt még senki.
Faragd a rímeket kedves Szavaid szépen csengnek Bár még kezdő vagy tudom, Gondolataid tiszták, és szabadok.
kösznöm hogy halod hangom és érted a dalom mert nem más mint egy egy halom de hát ha eszem joban koptatom tán job formában is irhatom
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/38301.gif Mikor a hajnalpír arcodra mosolyt csal. Mikor a szellő neked suttog majd. Mikor a könnyeid eső rejti el Mikor minden reggel könnyezve ébredsz fel. Mikor magányosan álmodsz hogy csak vele De kispárnád mindig könnyekkel tele. Ölelnéd kedvesed, de hiába, nem leled. Én akkor is ott leszek, s fogom a két kezed...