Krampuszok
A naplót írjapandora
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Áttekintés
Összes napló bejegyzés
0
0
105
Számodra látható napló bejegyzés
105
következő
összes bejegyzés
előző
Anyegin
Nem, neeeeeeeeem, ez itt nem az irodalmi fórum konkurenciája, úgy ismertek?! :D Ááááá...bár én is imádom az irodalmat, és komoly vehemenciával tudok belemerülni egy kellemes vitába efféle gondolatokról, de nem kevervén össze a szezont a fazonnal, Gizikét a gőzekével, itt ugyebár inkább más irányú éhségemet igyekszem csillapítani, ezért a klasszikusok egyelőre maradjanak csak a polcon, a fehérneműs fiók sokkal izgalmasabb. ;)

Na de mit keres itt ez az ifjú hősszerelmes? Csak a fejembe ugrik egyre többször ez a mondat, amit egyik humorista szájából hallottam egyszer (talán Markos?), és valahogy megmaradt.

Már Puskin is megmondta, minden az any*e*gin múlik. :)

Igen, igen! Hát így már más. :D Nos, erről szól ez a poszt. És ha ez így szó szerint némileg túlzás is, nem zörög a haraszt ha nem fújják...szóval van igazságalapja. Rázós téma, ki kerüli, ki fröcsög, ki ideológiákat gyárt, ki bélyegez, ki rálegyint, ki kerüli mint ördög a tömjénfüstöt, a saját helyzete és takarója függvényében. Úgyis elég megosztó posztokat szoktam írni, ami a fejemben az a tollamban.

Ahogy nagyon emelkedett és szép dolog azt mondani, "a szépség belülről fakad", úgy azt is nagyon szép és emelkedett dolog mondani, hogy "engem nem érdekel hogy valaki anyagilag hogy áll". Az ilyen hétköznapi csip-csup szarságokon áhítattal felülemelkedni képes magasröptű lelkeknek kívánom, hogy érezzék jól magukat Quasimodóval az ingyenes szabad ég alatt, és élvezzék a jó szívét, emelkedett lelkét, és a gondolatok szabad áramlásának extatikus örömét. ;)

Én addig inkább wellnessezek, finomakat eszem, Martinit iszom, epres tejszínhabot tálalok fel magamon, vagy éppen tetőtől talpig lycrába öltözöm hogy már a kabátom felső gombjának a kigombolása kapcsán megtekinthessem a látványos reakciót. (Csak egy kis kitérő, hátha valakinek újdonságot tudok mondani. Egy jófajta parfüm tízezrekbe kerül, egy körömlakk néhány ezer, a legutóbb vásárolt fekete lakk overállom 90 euro volt leárazáskor, egy alkalmi cipő több tízezer, de egy neccharisnya se jön ki egy ezresből. Márpedig effélék minden igényes, szexi nőnek pihennek a fiókjaiban, arra várva, hogy megfelelő partnerrel változatossá és izgalmassá tegyék az élményeket. ;) És fogyóeszközök. Valamiért mégse jut eszünkbe hogy ezekre nem akarnánk áldozni.)

Eropolisz a végletek birodalma. Ezt már többször megállapítottam más témákban is. (Tisztelet a kivételeknek, de a többségről szól a bejegyzés.) Itt valaki vagy totál perverz, vagy fel sem áll a farka, csak a szája jár. Vagy úgy néz ki mint egy görög isten, vagy alacsony, kopasz, fogatlan. Vagy soha nem ér rá, vagy folyamatosan jelen van és megfojt. Vagy túlérzékeny mimóza, vagy pszichopata. (Ahhhh...szinte párhuzamosan volt szerencsém mindkettőhöz, nem is tudom melyik az idegesítőbb...) Szóval vagy az ég, vagy a bánya mélye. Vagy a tűz, vagy a jég. Vagy vakító fény, vagy vaksötét.
És hogy maradjunk a cím által előirányzott témánál, vagy fizetni akar a szexért, vagy egy kávéra se futja és hozzám szeretne jönni melegedni.

Basszus, nem lehetne középen?!?!?!

Ez itt a coming out helye, nos, beismerem, hogy tök átlagos vagyok. Nem vagyok sem luxusgazdag, sem pedig csóró. Tanultam, dolgozom azt amit tanultam, és meg is fizetik. Amire szeretném, arra mindig van pénzem, és nem kell fizetésnap előtti héten szorítanom a nadrágszíjon. Urambocsá, bármikor megtehetem, hogy beülök valahova, elmegyek valahova, vagy megveszem ami megtetszik. Néhány tízezer forint rendkívüli kiadás sem vág a földhöz.

Azt gondolnám, hogy a korosztályomban ezzel mások is így vannak, ennyi éves korukra. És egyre többet tapasztalom, hogy az átlagosságom ebben a visszás-végletes világban valahogy ritkaságszámba kezd menni. És totál nem értem. :( 

Az egyik végletet nézve: aki pénzt akar ajánlani a szexért egy nem türelmi zónában tartozkodónak, vajon mit gondol, tudna annyit fizetni, amennyiért feladnám önmagam, a saját ízlésem?! Hát nem, nem tudna. Az ilyen próbálkozókat egyáltalán nem is értem.

A másik végletet nézve: az ingyér dolgok általában Tescó gazdaságos minőségűek. Ebből a márkából pedig én csak cicaalmot szoktam venni, ott nem igazán számítanak az árnyalatnyi minőségbeli különbségek. (Bocsi Kókusz, ez van, cserébe a Whiskasért...)

Szóval, vissza a főtémához. (Ma ilyen csapongó vagyok :) )

Jöhet a megkövezés, de nekem igenis számít, hogy a másik fél anyagilag, egzisztenciálisan hogy áll. Mert elég szar dolog, ha azt amit egyedül vagy a barátnőimmel simán megtehetek, ezért megszoktam, kettesben nem tehetjük meg, és kamaszkori nosztalgiával bámulhatom a szilveszteri forgatagban a forraltboros standokat, vagy vihetek a strandra termoszban kávét, hogy aztán a kocsi hátsó ülésén tegyük egymást boldoggá (ha egyáltalán van kocsi, ha nincs akkor még közösen lehet buszozgatni is), vagy éppenséggel a strand helyett a nomád vízparton lavírozzak hogy hogyan lehet törölköző alatt átöltözni vagy a bokorban wc-re menni.... :D NEM, bocsiiiii....én már ebből kinőttem!!!

Lehet persze hogy én vagyok elbillenve, de nekem még egy 2 perces poén valakinek a megviccelésére is megért már itt annyit hogy kifizettem a pár percért 2 örömpolgárságot, utaztam már egy néhány órás programért repülővel baromi messzire, vagy vettem sokezer forintos fehérneműt azért hogy aztán széttépjék rajtam. :D Valahogy úgy érzem, a pénz egy eszköz arra, hogy az ember teljesebbé tegye a begyűjtött élményeit. Önmagában nem ér semmit, nem boldogít, és nem elégít ki. De egész színessé tudja tenni a dolgokat. ;)

Simán el tudom képzelni, hogy egy randihoz a szoba éppenséggel Párizsban legyen kivéve (pont ugyanannyiba kerül mint valamelyik Kukutyin-felsői apartmanházban), randihely meg miért ne lehetne egy hangulatos wellness-fürdő, a Deák téri óriáskerék, vagy a lillafüredi libegő a tömegnyomoros pláza helyett? Sőt. Tök jó érzés egy szál virágot kapni egy randin.
Mindegyikre volt már példa szerencsére, úgyhogy vannak azért kivételek. De nagyon-nagyon-nagyon, szívfájdítóan nagyon kevés.

Miért ne lehetne kiszínezni, kimaxolni, amit az ember amúgyis megtesz?
Vajon mi hiányzik hozzá a férfiakból? A pénz, az igény, vagy a fantázia?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180223212034.png
67 hozzászólás
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.