A legtalálóbb megfogalmazást a "kémia" fogalmára itt olvastam, Eropoliszon, Eszter tollából. :)
"Amikor ránézel és pornófilm kezd leperegni a szemeid előtt."

Igen, ez az a szituáció, amikor az ember belemegy akár az alkalmi szexbe is. (A sors fintora hogy az ilyenből aligha egy alkalom lesz...)
Ez viszont nem a vágyaimtól és a fantáziámtól függ, hanem a másik embertől. Kizárólag tőle. Méghozzá nem egyértelműen a külsejétől, bár attól is, és nem is egyértelműen a stílusától, bár attól is. Leginkább a kisugárzásától. 
Majdnem 4 éve vagyok itt, most már tarthatok egy számadást a tapasztalatokról. Ez a kisugárzás - akinél megvolt - nekem privin, telefonon, sms-ben is lejött. Mire a személyes találkozóra sor került, már rég megvolt a kémia, azt legfeljebb fokozni lehetett. ;)

Ilyen nagyon kevés volt.

Elgondolkodtam, vajon miért. A való életben hányszor fordul elő hogy valakivel néhány perc, vagy óra kommunikáció után az ember ágyba bújik?!
Ez nagyon ritka dolog, és szerintem nem csak nálam, hanem az átlagnál. És egyáltalán nem erkölcsi megfontolásból! Az hogy valakire vágyjunk a legintimebb közelségbe kerülni, minden előzetes nélkül...hát ez a szerelem első látásra érzése. (Mielőtt kődobálás kezdődik hogy itt ne beszéljünk szerelemről...az első látásra szerelem, az valójában pusztán egy nagyon erős kémia!!! - hiszen első látásra nem ismered az illetőt, kvázi igazi reális szerelem, ami egymás mély szeretetén és megbecsülésén múlik, lehetetlen első látásra).

Hát ilyen első látásra sztorija pedig nem sok van az embernek, annyira kicsi rá az esély, hogy egy is csoda, nemhogy rendszert csinálni belőle...

Ez a baj az ilyen ismerkedési formával. Hogy ez az elvárás. Hogy első látásra alakuljon ki valami, vagy intsünk pát egymásnak. De mindenképpen döntsünk első randi után. Ez totálisan irreális!!! Így a válasz többnyire az lesz hogy nem. És a kérdésre hogy de miért nem...nincs válasz. Csak nem. Basszus nem pergett az a pornófilm. :( Ez van. Azt hiszem, én nem az a fajta vagyok, aki a szerelembe szerelmes, és a szexuális vágyai olyan elementárisak hogy egy nagyjából megfelelő külsőbe bele tudja képzelni a többit, aki elszórakoztatja magát és a másik ember csak biodíszletnek kell hozzá. Ha én valakihez vonzódom, az nem belőlem jön hanem belőle.

És hogy miért sikerül ez a való életben jobban? Azt hiszem, megfejtettem a titkot. Mert ott nem kell egy pofavizit után megvizsgálni hogy pereg-e az a pornófilm és sémákba erőszakolni az embereket. Ott egyszerűen belekerül valaki az ember életébe, aztán észreveszi hogy kedveli a közelségét. Elkezd jólesni az érintése. És elindul a bogár...és pereg az a pornófilm is. Nem is tudni mikor kezdett el vonzani... És lehet, hogy ha az első látáskor kellett volna eldönteni hogy most vagy fekete vagy fehér, akkor semmi nem lett volna az egészből.

Ha visszatekintek azokra a szexuális kapcsolataimra, amikre visszagondolva most is libabőrös leszek ;) beleértve a komoly és komolytalanokat is, hát egyikbe sem azért mentem mert elvárás volt. Mindbe úgy mentem, hogy legszívesebben már rég letéptem volna a ruhát róla... És a másik kulcsszó: róla. Csakis róla. És nem másról. Nem önmagában a vágy volt a vágy, oszt jöjjön valaki...ez mindig csak konkrét személyről szólt. Annak hogy ez a testi vonzalom kialakuljon, pedig általában folyamata volt. 

Szumma szummárum, a szexuális élményeim többsége nem lett volna, ha egy találkozás után kellett volna ítéletet hirdetnem. Itt pedig ezt tesszük folyamatosan - és csodálkozunk rajta hogy nincs eredmény. Ennek már csak a vicc kategóriája, amikor kapunk egy levelet hogy nézd meg a lapom és ha szimpinek találsz, szexeljünk. Vagy én nem vagyok normális, vagy a világ. :(

Hülyét kapok a kényszerektől!!! :( Mintha ki kellene menni a táblához felelni. Az minden csak nem szórakoztató!!! Szórakoztató az tud lenni, ahol nem érezzük a tétet, nincs célorientáltság, kényszer. 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170501184506.jpg