A történet(e) nem most kezdődött. Úgy jó 6-7 éve.

Édesanyám készítette a kislányomnak második, vagy harmadik szülinapjára. Témája a Nyári rajz, Nemes Nagy Ágnestől. Ránézésre sem kis munka. Sok ragasztás és még több varrás előzte meg a végleges állapotába jutását. A vers majd' minden szereplője, tárgya, egy-egy tépőzárnak köszönhetően leválhat a vertikális bázisáról és bármely horizontális színtéren önálló életre kelhet. A kép közepén persze a ház van (az is leválaszthatóan) benne az ideális családdal: apa, anya, bátyus és húgi.   Az ötlet csodás, a kivitelezés fantasztikus, mégis hányatott sorsú volt ezidáig. Nem aratott anno osztatlan sikert a kislányomnál. Valahogy a mesék, versek, mondókák, dalok világa egyáltalán nem késztette őt a figyelme teljes összpontosítására akkor. ( a bátyja épp az ellenkezője volt ennek ) Így a falvédőről szépen eltünedeztek amik nem voltak odavarrva, (ide-oda, valamelyik játékos dobozba) és végül egy festés után, már vissza se került a kicsi-lány ágya fölé ez a "kézimunka".

Történt két hete, hogy a hétvége egy kis feledékenység miatt, alvóállat nélkül kezdődött, na meg sok sírással. :sir:  Mivel épp előtte lomtalanítás volt, sok plüsstől is megszabadultam. Így hirtelen nem volt pótlék. Viszont egy kidobásra ítélt szennyes tartó mélyéről (a lomtalanításkor) előkerült a falvédő és ott fetrengett szem előtt a szobában. Egyszerűen nem volt szívem kidobni ezt a remekművet. Míg én kétségbe esve keresgéltem a kamrában, meg a másik szobában, feltúrva valami plüss után az összes rejtekhelyet, az én lánykám, megtalálva kihajtogatta a falvédőt és a ház alatt fellelte a kis családot. Így már nem volt akadálya az alvásnak. 
Amikor bementem hozzá később, az egyik kezében apát-, a másikban anyát szorongatva aludt a lelkem. 
Másnap elmeséltem a falvédő történetét és adtam neki egy kis házi feladatot: Ha anyához haza mennek, keresse meg a játékai között a versike többi szereplőjét, hogy ismét összeállhassanak a helyükön. 
Mikor értük mentem most pénteken, markában majdnem az összes  hiányzó darabbal fogadott. Itthon gyorsan kihajtogatta a falvédőt, helyére illesztette az állatokat és a tárgyakat. Bár két kacsa hiányzik még a tóból, de a vers ismét előkerült. És igaz hibásan, de lemásolta az interneten megkeresett verset a kis kézírásával. 

Már régóta figyelem, hogy bizonyos dolgok teljesen más értelmet nyernek a kis fejében, mint korábban. Eddigi röpke életének emlékeit kezdi megbecsülni. És sokat mesél az osztálytársaival fenntartott kapcsolatairól. A legapróbb kis marhaságnak is tud örülni, ha tudja, hogy az szívből jött. 

Most a falvédő is a megfelelő helyre került. Nem csak az ágya fölé a falra, hanem a szívében is.  <3